KÖZPONTI MEGEMLÉKEZÉS LEBONYOLÍTÁSA

2016. november 19. Kárpát-medencei szintű gyászünnepséggel, emléktáblák avatásával és koszorúzással emlékeztek meg Kárpátalja magyar férfilakosságának 1944. novemberi, szovjet lágerekbe történt elhurcolásáról Szolyván, a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített emlékparkban. A megemlékezést Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke nyitotta meg. . A himnuszok elhangzása után – Fuchs Andrea ukrán és magyar nyelvű felkonferálásában üdvözölte a megjelent díszvendégeket. Felkérésére Kardos Katalin a miskolci Éltető Lélek Irodalmi Egyesület versmondója egy ismeretlen szerzőtől a Fogoly karácsonya c. lágerverset mondta el, majd a tiszabökényi Tisza Csillagkórus tagjainak (művészeti vezető: Kovály Csilla) előadásában lágerdalok hangzottak el.

Emlékbeszédet tartott Megyesy Jenő miniszterelnöki megbízott, aki tolmácsolta Orbán Viktor kormányfő üdvözletét tolmácsolta. Fontosnak nevezte, hogy az Országgyűlés 2016-ot Gulág-emlékévvé nyilvánította, mert ezáltal – az emlékezés mellett – a fiatal nemzedékek is megérthetik, mi történt a második világháború után. Azért is fontos az emlékezés, hogy többé ne ismétlődhessenek meg az 1944-1945-ben történtek – tette hozzá.“Az egykori gyűjtőtábor helyén létesített emlékparkban állva, az egykor elhurcoltak reménytelen, kiszolgáltatott helyzetébe belegondolva még annyi évtized után is összeszorul az ember gyomra” – mondta a miniszterelnöki megbízott, rámutatva, hogy milyen sokan voltak azok a hozzátartozók, akiktől valakit örökre vagy akár egy évtizedre elszakítottak. Ehhez járult még az is, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélniük a fájdalmukról az elhurcoltaknak – idézte fel. Megyesy Jenő kiemelte: csak a cselekvő magatartás, a jó ügyért való küzdelem tarthat fenn egy nemzetet vagy hazát, mert ez a közösségépítés része. Ennek tükrében nagy tett volt a szolyvai emlékpark létrehozása, a kiépítése érdekében az elmúlt 25 évben végzett kemény munka – mondta. “Korunkban is számos kihívással kell szembenéznünk, s biztos, hogy ezzel az elkövetkező generációk is így lesznek. Ezért is kell a szolyvai emlékmű, s nemcsak hogy emlékezzünk, hanem hogy tanulságot is szerezzünk kitartásból, túlélésből, reményből, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek, azoktól a magyarság megóvható legyen” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.

A magyar és az ukrán nép megbékélése jegyében megemlékező beszédet tartott: Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás vezetője is. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője méltatlannak nevezte, hogy Ukrajna a mai napig nem követte meg, nem rehabilitálta állami szinten az ártatlanul elhurcolt kárpátaljai magyarokat, jóllehet a kárpátaljai magyar parlamenti képviselők mindent megtettek, hogy ez megtörténjen. Emlékeztetett arra, hogy már egy éve az ukrán parlament előtt van a megfelelő határozattervezet, de azt annak ellenére sem tűzték napirendre, hogy Keskeny Ernő kijevi magyar nagykövettel együtt minden követ megmozgattak ennek érdekében. Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő örvendetesnek nevezte, hogy a mostani évfordulóra a szolyvai emlékparkban külön emléktáblákon örökítették meg azoknak az ártatlanul elpusztított férfiaknak az emlékét, akiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka, Tiszabecs és Milota községekből hurcoltak először Szolyvára, majd onnan a Gulágra a megszálló szovjet hatóságok. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért támogatta a szolyvai emlékpark fejlesztését és azt, hogy az idei évforduló kapcsán minél többen kereshessék fel a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájának emlékhelyét. A megemlékezés, amelyen közel ezren vettek részt Kárpátaljáról és Magyarországról, ökumenikus szertartással, koszorúzással és gyertyagyújtással zárult.

2016. november 19. A mostani évfordulóra a szolyvai emlékparkban külön emléktáblákon örökítették meg azoknak az ártatlanul elpusztított férfiaknak az emlékét, akiket Uszka, Tiszabecs és Milota községekből hurcoltak el először Szolyvára, majd onnan a Gulágra a megszálló szovjet hatóságok. Nt. Pálinkás Gyula, Nt. Dajka Csaba, milotai és tiszabecsi lelkipásztorok, valamint Nt. Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperesének szavaival méltón emlékeztek meg az emléktáblák előtt.